Izrael élettel teli csomagot küldött a Holdra. 2019-ben a Beresheet a Hold felszínétől mindössze 14 kilométerre volt amikor az 500 km/h-s sebességét már nem lehetett megfelelően csökkenteni, a leszállóegység a Holdnak csapódott. A SpaceIL magáncég és az állami Israel Aerospace Industries közös Holdra induló missziója 2019-ben több szempontból is egyedi küldetést vállalt. A Beresheet (héberül kezdetet, genezist jelent) egy időkapszulát helyezett el rajta, amely vékony, néhány mikron vastagságú nikkellemezeken többezer könyvet, a teljes angol nyelvű Wikipédiát, valamint 25 ember DNS mintáját és többezer dehidratált medveállatkát tartalmazott. (forrás: raketa.hu)
Nagy valószínűséggel a medveállatkák nagy része még mindig él a Holdon, hiszen arról ismertek, hogy a túlélés világbajnokai.
Hőmérséklet: A medveállatkák testében olyan fehérjék vannak, amelyek felgyorsítják a fagyás folyamatát. Így a lassan képződő hegyes jégkristályok helyett sok apró kristály keletkezik, melyek már nem képesek szétroncsolni a sejteket.
Sugárzás: Túlélik a földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét, a gamma-sugárzást, és a rendkívül erős elektromágneses sugárzást is. Túlélik az elektronmikroszkópos elektronbombázást is.
Nyomás: rendkívül jól bírják a nagyon magas és a nagyon alacsony nyomást. A földi légköri nyomás 300-szorosát, a tenger legmélyebb pontján lévő nyomás hatszorosát képesek elviselni.
Világűr: 2007 szeptemberében az Európai Űrhivatal a svéd Kristianstadti Egyetem vezetésével két fajhoz tartozó medveállatkát lőttek fel a világűrbe. A medveállatkák a kriptobiózis állapotában voltak. Az űrszonda 270 km magasan keringett a Föld körül 10 napig. Amikor visszajött, a kutatók vízbe helyezték a medveállatkákat, hogy feléledjenek. 68%-uk túlélte a szabad világűrbe való kibocsátást bármiféle védőfelszerelés nélkül, és utána még szaporodtak is.
A világűrben egyszerre kellett elviselniük a -270°C-ot, a légüres teret, a teljes oxigénhiányt, a kozmikus sugárzást, és a földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét. Az ultraibolya sugárzás sterilitást okoz, a DNS-t erősen roncsolja, de a medveállatkák még ennek ellenére is képesek voltak szaporodni.
Valószínű, hogy ki tudják javítani a saját DNS-üket ért károsodást.
A medveállatkák életműködései felfüggesztődnek; ebben a formában élelem és víz nélkül akár 100 évig is életben maradhatnak. Ha újra nedvesség éri őket, néhány percen vagy néhány órán belül újra aktívvá válnak.
Egy múzeum gyűjteményéhez tartozó kiszáradt mohából előkerülő medveállatkát 120 éves tetszhalottság után sikerült feléleszteni.
Hát így sikerült az emberiségnek életet vinni a Holdra…
(forrás: Wikipédia)
